20 éves iskolánk orgonatanszaka

Nyomtatás

Április 13 - Orgonista találkozóval ünnepelte az orgonatanszak fennállása 20 éves évfordulóját. A jubileumi ünnepség házigazdája Alföldy-Boruss Csilla orgonaművész volt. Az orgonatanszak kezdetéről és az iskola orgonájának építéséről Cziglényi László orgonaművész, iskolánk nyugalmazott igazgatója tartott előadást. Fassang László Liszt díjas orgonaművész, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem orgonatanára pedig kurzust tartott. A program a tanszakon végzett fiatal orgonaművészek műsorával és Fassang László improvizációjával zárult. Köszönet a szép napért!


Cziglényi László ünnepi beszéde



Megemlékezés a Richter János Zeneművészeti Szakközépiskola, AMI és Kollégium orgona tanszaka alapításának 20. évfordulóján

Kedves Kollégák, Kedves Vendégek, Kedves egykori tanítványaink!

A 70 év felettiek még emlékeznek olyan eseményekre, melyekre a kevéssel is fiatalabbak sem. Iskolánk orgona szakának újraindítását a korábbi évtizedek tükrében még sokkal nagyobb jelentőségűnek látjuk, ha az előző évtizedek történéseit megismerjük. Kevesen vagyunk már azok közül, akik ezt a korszakot átéltük.
Visszatekintve XIX. sz.-ra és a XX. sz. 1948-ig tartó időszakára, láthatjuk, hogy az alapfokú orgonista képzés scholákban és a tanítóképzőkben folyt. Minden falunak, plébániának, egyházi közösségnek volt iskolája, kántortanítóval. Szerepük rendkívüli volt a kulturális életben. Zenét tanítottak, kórust szerveztek, hagyományt ápoltak stb.
Felsőbb fokú képzés a mai Magyarország területén a Nemzeti Zenedében (később Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskola) és a Zeneakadémián volt.
A Zeneakadémián és a konzervatóriumokban egyházzenei képzés is folyt. Ez a rendszer működött 1948-ig, az un. kékcédulás választásig, ill. az 1949-ben kezdett vallásüldözésig.
1949-ben felszámolták a ZAK egyházzenei tanszakát, ahol többek között Gárdonyi Zoltán, Harmat Artúr, Bárdos Lajos és Vaszy Viktor tanított. A kántorképzést átvették az egyházi kántor- és karnagyképzők. (Ez a rendszer ma is működik.)
Az egyház és az egyházzene üldözése az 1956-os forradalom bukása után még elvadultabb lett.
1960-ban megszüntették a győri orgona- szakot is, mert túl sok pap és kispap tanult itt.
Csak Budapesten és Miskolcon maradt középfokú képzés, Budapesten és Salgótarjánban alsó fokú oktatás. Felső fokon csak a Zeneakadémián volt képzés, ahol időnként nem tartottak felvételi vizsgát. A felvételiken ott ültek a párt emberei . A ZAK párttitkára is orgonista volt, a rektor Szabó Ferenc zeneszerző, ÁVH-s tiszt.
A győri konzi felvételién is ott ült a pártbizottság és a tanács embere.
Külföldre jutni csak disszidálással lehetett. (Szathmáry Zsigmond, Rovátkay Lajos, Klinda István stb.) Útlevelet Keletre is csak 5 ablakkal lehetett kapni, de a Szovjetúnióba ez nem volt érvényes. Nyugatra csak a megbízhatóak utazhattak időnkint, 5 $ költőpénzzel.
A két jelentős orgonagyárat államosították. Az Angster gyárban parkettát és koporsót gyártottak, Riegerékből lett a Művészi Kézműipari Vállalat Orgona Üzeme. Külföldre nem járhattak, import anyag nem volt. Ezen felül csak néhány kétszemélyes kis műhely működött. Az anyaghiányra jellemző a Csepregben 1960-ban épült orgona. Fémsípjai horganyból készültek, a födött sípok filc tömítéseit kreppapír pótolta.
Az 1963-as amnesztiával könnyebb lett az orgonista felvételi helyzet. A Zeneakadémián lassan folyamatos lett az orgona tanszak felvételi lehetősége.
Az 1966-os átszervezéssel a konzi tanárképzői a ZAK tagozatai lettek. Ezzel lassan megtört a ZAK egyeduralma. Ma már az ország több városában is lehet master diplomát szerezni, a külföldi tanulás lehetősége is fokozatosan megnyílt. Ezzel párhuzamosan a külföldre indulók titkosszolgálati megfigyelése és megzsarolása is.
Áttörést csak a rendszerváltás hozott. A 90-es években megszűnt a vallásüldözés és újra indulhattak az orgona- és egyházzene szakok. Az országban több helyen és több iskolatípusban megindult az egyházzenei képzés.
Ekkor voltunk mi győriek jókor, jó helyen. Két orgonaművész kollégánk is tanított az iskolában egyéb tárgyakat. Így az orgona tanszak legfontosabb része, a tanárok már megvoltak.
Több szerencsés dolog is összejátszott. Ahol most vagyunk, lakás volt. Hihetetlen módon az itt lakó hölgynek soron kívül lakást adott az önkormányzat. Ekkor folyt az épületek teljes felújítása is . A kamra, konyha, wc és a lakásbejárat helyén lett az orgonaterem.
Így terem volt, tanárok is voltak, a tanszak indítási engedély is meg volt. Már csak orgona kellett. Azt elhatároztuk, hogy sípos orgonán tanítunk, szemben a többi városban újra indított szakokkal, ahol az elektronikus orgona jöhetett számításba. Pénzt kérő leveleimet rendre azzal kezdtem, ami igaz is volt, hogy az üldöztetés évei után újra akarjuk indítani az orgonista képzést. Ismerős és ismeretlen segítők révén megnyíltak a pénztárcák. Segített a Művelődési Minisztérium, az önkormányzat és jött a pénz a szakképzési alapból is. Az iskola év végi pénzmaradványát – akkor még ilyen is volt- szintén az orgonára költhettük.
Némi tanakodás után Takács Péter pályakezdő mestert kértük meg az orgona építésére. Úgy tudom, hogy ez volt az első teljes orgonaépítése. Lelkiismeretes munkáját néhány orgona bővítésből ismertük. Ő tervezte épülő orgonánk prospektjét és a dispozíció megadása után a menzurálásban is szabad kezet kapott. Saját költségén még a cymbelt is megépítette.
A hangszer azóta is kitűnően bírja a strapát, hiszen igénybevétele eddig már annyi, mint egy templomi orgona legalább 150 évi használata. Az elkészült hangszert az egész orgonista társadalom nagy elismeréssel fogadta. Még az egykori ZAK párttitkár is elégedett volt. El kell mondanom, hogy látogatásakor meghívtam az irodámba, ahol megkérdezte, hogy „mondd, téged nem fúrnak?” Mondtam, hogy nem.
Az orgona építése alatt már megindult a szakmai munka, aminek eredményét a jelenlévők bizonyítják. Csúcsidőben 17 főtárgyas konzis és zeneiskolás növendékünk volt, többen részt vettek a különböző felekezetű kántorképzésben is. Az első képesítőzők idejére el tudtuk érni, hogy a ZAK győri tagozatán is meginduljon az orgonista képzés. A személyi feltételek Ruppert István személyében biztosítottak voltak. Az órák egy részét a mi orgonánkon tartották.
Szakmai segítségre felkértük Karasszon Dezső kollégánkat, aki lelkes és kitűnő segítőnk volt.
Több alkalommal rendeztünk mesterkurzusokat, amire meghívtuk az ország orgonista növendékeit és időnként külföldi hallgatókat is fogadtunk.
A teljesség igénye nélkül sorolom fel a kurzusokat:
1995-ben Gárdonyi kurzust tartott Gárdonyi Zsolt, aki itt készítette elő édesapja, Gárdonyi Zoltán 1966-os emlékversenyére készülő hallgatókat. Az 1966-os versenyt Győrött, a Szentlélek templomban rendeztük.
1966-ban mesterkurzust tartott párhuzamosan Gárdonyi Zsolt, Karasszon Dezső és Koloss István.
1997-ben Karasszon Dezső a XVII sz. orgonaműveiről tartott mesterkurzust. A kurzus vendége volt Peter Williams.
2002-ben Karasszon kurzus volt Frescobaldi műveiből.
2004-ben Gárdonyi Zsolt volt a tanszak kurzus vezetője.
Egy alkalommal pedig a Győrött koncertező Karlsten Gyldendorf dán orgonista beszélt Buxtehude előadói praxisáról.

Alföldy-Boruss Csilla és Hoffmann László kollégáink kiváló munkája eredményeként az eltelt 20 év alatt legkiválóbb növendékeink magyarországi, osztrák, német, holland diplomát szereztek és növelték a győri konzi hírnevét.
Kívánom, hogy 100 év múlva is ilyen hírneve legyen a győri orgona tanszaknak.

Győr,2012. április 13.

Cziglényi László
az iskola nyugalmazott igazgatója